Evangélikus Egyház

Kendeh-Kirchknopf László Domokos  lelkész

e-mail:laszlo.kendeh@lutheran.hu
Egyházi mobil:06-(20) 824 5231      
Honlap:https://kissomlyo.egyhazkozseg.hu/

Gyülekezeti e-mail: kissomlyo@lutheran.hu

A lutheri reformáció feltehetően már a 16. században elérte a települést. Erről ugyan írásos forrás nincs, de Kemenesalja környező településein mindenhol evangélikus lakosságról számolnak be a dokumentumok, illetve az is erre enged következtetni, hogy a 16. század közepe óta nem tudunk Kissomlyón élő plébánosról. Az első, evangélikusságra utaló írott forrás szerint 1612-ben Jaurinus Győri János a gyülekezet lelkésze.

A 17. században aztán hamar az üldöztetés jutott osztályrészéül a kemenesaljai, így a kissomlyói evangélikusoknak is. 1630-tól folyamatos sérelmek érték a helyi lelkészeket az uralkodóház irányította ellenreformációs támadások során, a később visszatért Egri Márton prédikátort a harmincas években üldözték el. Az 1731-es Carolina resolutio ugyan formálisan engedélyezte a vallásszabadságot, de a protestánsoknak vármegyénként csupán két templom fenntartását hagyta – a környékünkön Nemesdömölkön. Kemenesalja evangélikusai tehát kénytelenek voltak a mai Celldömölk részét képező településre járni istentiszteletekre, keresztelőkre.

A fentiek sajnos azt is jelentették, hogy az evangélikusok addig birtokolt templomait erőszakkal elvették. 1731. augusztus 6-án a katonaság foglalta el a kissomlyói evangélikusoktól templomukat, hogy aztán abban évtizedekig ne tartsanak misét, hiszen katolikus a faluban nem volt. Ez a ma katolikusok által használt épület a reformáció idején a gyülekezettel együtt vált evangélikussá. A kissomlyóiaknak több, mint ötven évet kellett várni arra, hogy II. József türelmi rendeletében már szinte teljes vallásszabadságot biztosítson és engedélyezze a protestánsoknak templomok építését. A „szinte” szó itt arra vonatkozik, hogy az építendő templom bejárata nem nézhetett utcára és nem lehetett tornya. Az 1781-ben kiadott rendelet 1783-ra ért el Kemenesaljára, hogy aztán a következő években evangélikus templomok sora épüljön.

Kissomlyón a környék lakossága fogott össze azért, hogy templom épülhessen. Erős kompromisszum kellett ahhoz, hogy pont itt, hiszen a káldi Káldy család, a dukai Takáchok és a hetyei Berzsenyik is a maguk falujába építtették volna. Végül abban egyeztek meg, hogy az új templom Kissomlyón, a mai helyén épüljön fel.

A templom építését 1783-ban kezdték, majd 2420 forint felhasználásával fejezték be. 1785-ben szentelték. A költségek legnagyobb részét a kissomlyóiak adták össze. Oltár és szószék 1790-ben készült, majd 1796-ban orgonát is építtettek. A templom építésével közel egyidejűleg iskolát és árvaházat, később közhasználatú magtárat is létesítettek a faluban. Az iskola első jeles diákja Berzsenyi Dániel volt, aki a kissomlyói kántortanító vezetésével készült fel soproni tanulmányaira és „examinált” Kissomlyón. Torony és abba harang 1853-ban készült – máig ez a harang hív az istentiszteletekre. A templom épülete a 20. század elejére már kicsinek bizonyult az egyre nagyobb lélekszámú gyülekezet számára (ne feledjük, hét község evangélikusai használták), így 1904-ben Tompa Mihály lelkészsége idején hozzáláttak a bővítéshez. A templomhajót részben visszabontották és kibővítették, a falakat és a tornyot megerősítették. Az épület tehát 1905-ben nyerte el mai formáját.

A kissomlyói gyülekezetben a türelmi rendelet óta több, évtizedekig szolgáló lelkész fordult meg. Magassy Dávid és fia, Dániel együtt 33 évet, Nagy Károly 41 évet, Tompa Mihály 43 évet, Szabó Lajos 26 évet töltött itt. Érdekesség, hogy az evangélikus teológia jelenlegi rektora, Szabó Lajos Kissomlyón született és a mai napig érzelmileg erősen kötődik a településhez.

A 20. század második felére a reverzális, a téeszesítés és a szekularizáció miatt a falu evangélikus lakossága szinte elfogyott, mára az egyébként is lecsökkent lakosságú településen kisebbségbe került. A közösség régi nagyságát már csak a templom és a parókia mellett álló épületek méretei jelzik.”

Erdélyi Károly munkája alapján, összellította: Erdélyi Károly